Jól vagy?

Magát nézte a tükörben. Egyedül volt. Teljesen egyedül. Legalábbis ő így érezte. Felhúzta a kabátját majd kilépett az utcára. Hó szállingózott. Egyszerre imádta és utálta is a havat. Hisz így találkozott vele. Pontosan 2 éve ezen a napon. Haza felé tartott. Szakadt a hó a jég mindent beborított. Már csak pár utca sarokválasztotta el meleg otthonától. Ám egy pillanatban elvesztette az egyensúlyát és elterült a jegen. Tehetetlenül feküdt ott , semmi ereje nem maradt az egész napos hajtástól. Tompán bámulta a mellé és rá eső hópelyheket. Halk cipődobbanások közelítettek felé. A feje mellett lassan állt meg a 2 cipő. Tulajdonosuk leguggolt és aggódóan vizslatta a félájult fiú arcát.
-Jól vagy? - érintette meg óvatosan a félájult fiú vállát. Nem érkezett  válasz. A földön fekvő bágyadtan feltekintett rá majd lehunyta szemeit és hosszú álomba merült. Mikor legközelebb felébredt egy idegen lakásban találta magát. Egy kanapén feküdt 3 takaróval körbetekerve. Lassan felült majd körbe nézett. Egy apró nappaliban volt. Semmi felesleges dolog csak egy kanapé egy kis asztal egy szekrény na meg egy kissebb tévé. Pont olyan mint az ő lakása. Zajokat hallott. Óvatosan elindult a hangok irányába.
-Oh shit - hangzott az idegen fiú szájából mikor kb 5 serpenyő esett rá. Jinyoung csak állt az ajtóban nem tudta mit kéne mondania. A fiú megfordult majd megpillantva az általa megmentett fiút elmosolyodott.
-Jobban vagy már? -kérdezte barátságosan.
-Igen nagyon köszönöm hogy segített -hajolt meg mélyen Jinyoung.
- Nem vagy esetleg éhes vagy szomjas? - pillantott rá a fiú.
-Nem köszönöm- hajolt meg ismét- nem szeretnék tovább zavarni inkább hazamegyek - mosolyodott el szégyenlősen.
-Jajj ne kérlek- kiáltotta az ismeretlen - Mármint -köszörülte meg a torkát - kérlek maradj még egy kicsit - pirult el -tudod nem rég érkeztem Koreába és nincsenek barátaim ráadásul a nyelv sem megy teljesen jól - teljesen lehajtotta a fejét hogy a másik ne láthassa zavarát - meg amúgy is késő van már maradj itt ma estére... Akkor legalább nem lennék egyedül - pillantott fel a másik reakcióját várva.
-Öhmmm ..- gondolkozott el Jinyoung. Egy idegen lakásában maradni nem túl jó ötlet de Jinyoungot meg idézték az ismeretlen gyönyörü szemei és mély nyugtató hangja.
-Maradok de csak is akkor ha utána kárpótolhatlak valamivel - mosolyodott el.
-Jóóó - virult ki a szőke fiú - Mark Yien Tuan vagyok - nyújtott kezet.
-Park Jinyoung - mutatkozott be Markot követve azonban a kezére csak értetlenül nézett.
- Jajj elnézést -húzta vissza a kezét Mark -megszokás -vakargatta a fejét.
Jinyoung csak elmosolyodott. Ettől a naptól kezdve lettek legjobb barátok. Majd legjobb barátokból tovább haladtak. Nyár vége volt. Jinyoung szokásosan Marknál aludt mint találkozásuk óta ezerszer. Épp egy horror filmet néztek Mark kérésére. Jinyoung hiába utálta a horrorokat Mark miatt bármit képes volt megnézni. Egy ijesztő résznél belekarolt az idősebbe majd a vállába fúrta arcát.
-Jól vagy? -állította meg a filmet Mark. Jinyoung halványan elmosolyodott az ismerős mondatra.
-Akkor is ezt mondtad - nézett még mindig mosolyogva a másik szemébe. Mark elmosolyodott ahogy eszébe jutottak  a pár hónappal az elött történtek.
- Mark el szeretnék mondani neked valamit - ült fel majd húzódott arrébb a fiatalabb- borzalmas volt az életem elötted -  nézte üveges szemmel a földet -és mikor megmentettél és barátok lettünk  minden jobbra fordult de -halkult el a hangja -én többet érzek irántad mint puszta barátság - hajtotta le teljesen fejét eltakarva a másik elöl piros orcáit.
-Én is - mosolyodott el Mark majd közelebb hajolva a fiatalhoz óvatosan megcsókolta. Azon az éjszakán még több százszor forrtak össze ajkaik.
Jinyoung lassan sétált a temető felé. Bár tél volt még is sikerült egy szál rózsát szereznie kedvese sírjára. Egy gyönyörű fehér rózsát mint amit ő kapott a másiktól. Belépve a temetőbe elindult a jól ismert úton. Ilyenkor senki sem volt a temetőben egy két idősebb hölgyön kívül. Mind kiváncsi szemmel figyelték a fiatal fiút. Egy kérdés zakatolt a fejükben. 'Mit keres itt ilyenkor egy fiatal?'
Jinyoung nem törődve a kiváncsi tekintetekkel haladt tovább. Amint elérte a sírt lassan leguggolt elé. Letakarította a havat a sírról és rátette azt a gyönyörű rózsát. Elmosolyodott.
-Hiányzol-simította meg a sírt miközben pár könnycsepp gördült végig orcáin. Némán sírt. Nem akarta hogy lássák fájdalmát. Nem akarta hogy megsajnálják. Csak egy dolgot akart. Újra látni Markot. Még egyszer megérinteti meg csókólni.
-Annyi mindent szeretnék neked még mondani - temette arcát kezeibe - annyi kérdésem lenne hozzád - szipogott - annyiszor meg akarlak még csókolni- zokogott fel ezúttal hangosan. A kihalt temető csendjében csak az ő keserves zokogása hallatszott. A hó ismét elfedte a sírt és a rajta pihenő rózsát is. Ezért utálta a havat. Bár neki köszönhette hogy megismerte Markot emiatt is vesztette el. 1 éve történt pontosan ezen a napon. Együtt sétáltak haza. A zebránál várták hogy zöld legyen. Jinyoung lehajolt hogy megkösse cipő fűzőjét. Mark ezt nem vette észre  és amint váltott a lámpa elindult. Jinyoung mikor felpillantott már csak annyit látott ahogy kedvesét egy az úton megcsúszott autó elcsapja. Teljesen lefagyott. Az emberek ordibáltak. Jinyoung oda futott kedveséhez aki még alig de lélegzett. Mark kinyitotta a szemét majd kedvesére mosolygott.
-Szeretlek- mondta ki majd lehunyta szemét és már nem vett többször levegőt. Meghalt. Jinyoung könnybe lábadt szemekkel bámulta kedvesét. Megsimogatta a teljesen kihűlt testet de hiába. Többször már nem néztek rá azok az elképesztő sötét barna szemek. Többször nem szólt hozzá az a nyugtató mély hang. Többször nem csókolták azok a tökéletes ajkak. Markra görnyedve kezdett el sírni. A Szöuli hangzavar nem halatszódott csak az ő kétségbe esett kiáltozásai ahogy szerelmét rázogatta hogy felkeljen. 1 éve ismerte meg pontosan azon a napon és el is veszítette.
Lassan felemelkedett a sírtól és bár legszívesebben örökre ott maradt volna be kellett látnia hogy túl hideg van most ahhoz hogy tovább maradjon. Bezzeg nyáron. Nyáron volt olyan nap mikor órákig csak ott ült és a múlton járt az esze. Sietősre vette lépéseit ahogy egyre jobban esni kezdett a hó. Már csak pár utca sarokválasztotta el meleg otthonától. Ám egy óvatlan pillanatban megcsúszott és beverte a fejét a jégbe. Ismét tehetetlenül feküdt de talán nem is bánta. Arra vágyott hogy újra láthassa Markot. Ha meghal láthatja nem? Ilyen gondolatok zakatoltak a fejében.
- Jól vagy? -szólalt meg egy hang. Jinyoung felpillantott az ismeretlen szőke fiúra. Pár pillanatig nézte majd lehunyta szemét és mély álomba merült. Mikor felébredt ismét egy idegen lakásban találta magát. Egy kanapén feküdt betakarva. Felakart ülni ám a feje sajogott így inkább vissza feküdt. Üveges tekintettel bámult körbe a szobában. Kísértetiesen hasonlított az eset a 2 évvel ez elöttire. Hirtelen kinyílt az ajtó majd az ismeretlen szőke fiú nézett be.
-Áhh felébredtél? -mosolyodott el -jobban vagy már? - kérdezte illedelmesen.
- Igen köszönöm - eröltetett egy mosolyt az arcára. Újra megpróbált felülni és ezúttal sikerült is neki.
- Nem vagy éhes vagy szomjas? -kérdezte illedelmesen a szőke. Jinyoungnak szemet szúrt az akcentusa és a furcsa szó használata. Ő sem volt Koreai.
- Nem köszönöm -állt fel óvatosan- nem szeretnék tovább zavarni köszönöm a segítségedet- hajolt meg- haza megyek.
-Ne kérlek- kiáltott fel a szőke - maradj itt ma este nem mehetsz haza ilyen ítélet időben- nézett végig a másik fiún- ja amúgy  Jackson Wang vagyok- hajolt meg.
-Park Jinyoung -viszonozta a bemutatkozást.
-Nem ismerek senkit se Koreában szóval kérlek maradj -kérlelte a kínai - csak egy estére.
-Maradok de csak ha utána kárpótolhatlak valamivel - mosolyodott el Jinyoung.
-Kárpótolj a barátságoddal -mosolygott Jackson.
Így kezdődött új fejezett Jinyoung életében. Végre sikerült tovább lépnie.

Nevess őszintén (Keo) -1

Fáradtan érkezünk haza. Egész nap gyakoroltunk így a lakásba belépve mindenki fáradtan dőlt le az első helyre amit kényelmesnek talált. Jelen esetben Leo, N és Hongbin a kanapén terültek szét. Míg Ravi, Hyuk és én a földön. Ravi  gyorsan megunta a földön való fetrengést így be csoszogott külön szobájába és ott elterülve már aludt is. Hiába volt kedvem feküdni mint a csapat hivatalos őrült és cuki energia bombája kötelességemnek éreztem a többieket felrázni valahogy.
-Játszunk valamit - pattantam fel aegyozva.
-Jóóó - követte a példámat Hyuk és Hongbinra vetve magát csikizni kezdte az idősebbet. Én egy angyali vigyort öltve battyogtam N és Leo közé majd mindkettejüket egyszerre csikizni kezdtem. Míg az idősebb sipákolva kezdett kapálózni Leo egy szúrós pillantás mellett ellökte a kezem majd felállva a konyha felé vette az irányt. Arra gondoltam hogy utána futok de..... Az túl feltünő lenne. Igen khmmm... Hogy is mondjam? Szóval meleg vagyok és ezt nem a testhőmérsékletemre értem. Egyedül Hyuknak mondtam el az érzéseimet. Azaz hogy abba az érzéketlen köcsögbe estem bele. Na jó. Igazából nem érzéketlen hanem nagyon is cuki csak félénk. A csapatból már mindenkit sikerült megnevettetnem még őt is. Ès beleszerettem a félénk mosolyába az aranyos nevetésébe az apró pirulásaiba. Beleszerettem abba hogy oly ritkán sikerült mosolyra fakasztanom. És kérdezhetnétek hogy miért nem N-nek meséltem. Féltem tőle. Mindig is elitéléssel volt a családja az ilyesfajta dolgok iránt. Ìgy ő is. Mindent tud rólam de ezt az egyet nem. Szóval maradtam N gyötrésénél. Majd mikor már röhögve- köhögve fulladozott abba hagytam kínzását és Leo után baktattam a konyhába. Az asztalnál ült és rament evett. Rájöttem hogy èn is éhes vagyok de túl lusta lettem volna még megmelegíteni is a kaját így egy evőpálcikát kikapva a fiókból mellé ültem majd nemes egyszerűséggel a tányérjába nyúlva kezdtem enni.
-Mit csinálsz?- kerekedtek ki az amugy apró szemei.
-Éhes vagyok- motyogtam teli szájjal. Pár másodpercig még bámult majd folytatta az evést velem együtt. Csöndben ettünk míg el nem fogyott. Ő kidobta a felesleged műanyagot míg én az evőeszközöket hanyagul a mosogatóba dobtam. Majd holnap elmossuk. Mindketten a fürdő felé vettük az irányt. Miután lefürödtünk Leo megcsinálta a fekvőhelyeinket én pedig szóltam a többieknek hogy mindkettő fürdő szabad. N és Hongbin azonnal lecsaptak az üres helységekre így szegény Hyuknak nem maradt hely.
- Ajj elfogják használni az összes meleg vizet- siránkozott nekem a kanapéról mit időközben elfoglalt.
-Nyugi Hongbin biztos hagy - huppantam le mellé.
Nagyon csodálom Hyukot. Ilyen fiatalon elszakadt a családjától és a tanulás mellett az edzéseket is bírnia kell. Hiába vagyok én a harmadik legidősebb azt hiszem Hyukkal értetem legjobban meg magam. A családomban is én voltam a legfiatalabb így átérzem a helyzetét. Mindig ölelgetni szoktam és azt hiszem ez jól esik neki. Afféla második anyuka vagyok számára csak jóval viccesebb mint a sajátja. Míg így ültünk a kanapén Hyuk elkezdte a mobilját nyomkodni. A fancaféba irogatott na meg a twittert böngészte. Óvatosan átvetettem a vállán a kezem mire ő kuncogva a mellkasomra dőlt. Így ücsörögtünk pár percig mikor kuncogva megszólalt.
- Azt hiszem valaki féltékeny - mutogatott a szoba ajtó felé. Egy barna szempár időzött rajtunk. Az övé. Amint észrevette hogy ránéztem gyorsan becsukta az ajtót. Hongbin kiballagott a fürdőböl intve Hyuknak hogy szabad a terep. A maknae abban a pillanatban fel pattant és már futott is hogy minél elöbb meg legyen a fürdéssel. A fülhallgatómat és a telefonomat előkapva nézelődtem a youtubeon. Egyszerre egy Keo videóra bukkantam. Rögtön rányomva néztem a vicces jeleneteinket amiben Leo piszkál engem vagy épp fordítva. Így összegyüjtve soknak tünt de ez a videó is csak 2 perces volt. Mikor vége lett egy hatalmasat ásítottam. Rá kellet jönnöm hogy én rohadtul fáradt vagyok és holnap reggel Japánba megyünk. Felszenvedtem magam a kanapéról majd a telefonomat gyorsan töltőre téve lekapcsoltam a villanyokat a házban. Halkan a szobába botorkáltam és befeküdtem a helyemre Leo és Hyuk közé. Szokás szerint Hyuk felé fordulva átöleltem a maknaet. Már majdnem elaludtam mikor Leo hirtelen felült óvatosan megfordultam annyira hogy lássam a sötétben szinte világító arcát. Lassan visszadőlt de nem tudott aludni. Legalábbis erre következtettem abból hogy percenként vagy tízszer pózt változtatott. Ezt meg elégelve átfordultam és karommal őt öleltem át.
- Mit csinálsz? -suttogta. Nem kellet kinyitnom szemeimet ahhoz hogy tudjam milyen arcot vág.
- Maradj nyugton aludni akarok-morogtam halkan.
- De akkor enge.....-kezdte de én rátettem a kezem szájára.
- Cssss-suttogtam- azt mondtam hogy alvás- bújtam hozzá. Halkan sóhajtott egyet majd az oldalára fordulva átölelt. Ha nem lettem volna annyira fáradt legszívesebben egész este az arcát néztem volna de gondolnom kellett a holnapra így egy mélyet szippantva illatából lehunytam pilláimat .

Mindig figyelsz rám

Mindenki pörög. Markkal csendben ülünk a kanapén a csapattársainkat figyelve. Jaebum épp Youngjaevel készít valami kaját. Jackson pedig a maknae linent támadja le. Mark csak mosolyog mint egy anyuka ki éppen rohangáló gyermekeit figyeli. Hiába ő a legidősebb mégis érettebnek érzem magam nála. Halkan felnevet Jacksonon aki épp Bambam-et teríti le. Elmosolyodom édes vonásain majd beletúrok világos barnás tincseibe. Rámemeli a tekintetét egy lágy mosoly kiséretében. Szokás szerint csendben van. Megvárja míg mindenki elfárad hogy majd akkor támadhasson.

-Nem vagy éhes ? -biccetek a konyha felé. Egy apró bólintással jelzi hogy de igenis elférne némi élelem a gyomrában.
-Akkor megnézem hogy állnak a kajával a fiúk-bólintok és már mennék is a konyhába mikor csuklómat körbeöleli öt ujj. Hátrapillantok. Mark szélesen mosolyog jelezve hogy ő is velem tartana. Újabb mosolyt ejtek meg majd felhúzom a kanapéról. Ketten lépdelünk át a főzésre szolgáló helységbe. Jaebum az asztalnál ül. Figyeli a szorgos Youngjaet.

-Segítsek?- pillantok szelíden a hozzám hasonlóan fekete hajú fiúra.
-Köszönöm. Boldogulok egyedül is-mosolyog rám.
-Akkor segítek-mosolygok vissza. Egy hitetlen fejrázás a válasz. Elkezdjük csinálni a vacsorát. Mark és Jaebum halkan beszélgetnek.
-Megterítetek?-nézek rájuk hátra figyelmen kívül hagyva a már majdnem elkészült ételt.
-Persze-áll fel Mark. Már előre érzem hogy vacsora után fog kirobbanni belőle a kisördög.
Mire a fiúk megterítenek elkészülünk a kajával.

-Kaja van!- ordítja el magát  Jaebum. Majd ahogy a többiek beérnek egy fájdalmas pillantást vet rájuk -Jackson engedd már el szerencsétlent -  kínai társunk a nála magasabb maknaet szorongatja.
-Jó jó-ereszti el duzzogva a fiatalabbat.

Mindenki leül a szokásos helyére. Jelen esetben én Jackson és Mark közé. A többiek beszélgetnek míg én csak csendben figyelem őket.
Jaebum oly régóta ismert arc vonásait. Kedves figyelő szemeit. Ismerős kacaját.
Youngjae szemébe lógó haját. Nevetésre kényszerítő röhögését.
Bambam sötétebb bőrét. Ívelt száját. Az alig hallatszódó thai akcentusát.
Yugyeom nagy orrát. A szeme alatti pici anyajegyet.
Jackson izmos vállát. Egójáról árulkodó WANG-os sapkát ami alatt festett szőke tincsei rejtőznek. Egymás után bekiabált frappáns megjegyzéseit amivel-mint mindig-eléri hogy ő legyen a figyelem központjában.
Mark csillogó szemeit miközben hozzám hasonlóan a többieket figyeli. Smink nélkül is gyönyörű bőrét. Az egyenlőre szótlan ajkát...

Befejezzük a vacsorát. A mosogatást a maknae linera hagyjuk. Mind az öten leülünk a kanapéra. Jaebum Youngjaevel társalog valamin. Míg Jackson Markkal beszélget. Alig észrevehetően figyelni kezdem Markot. Ott van az a pimasz csillogás a szemében már csak a fiatalabbakat várja. Youngjae el megy tusolni biztos fáradt már.Így Jaebum beszáll Jackson és Mark beszélgetésébe. Mark rám néz. Tudja hogy őket figyeltem így elvigyorodik. Érzi hogy tudom hogy mire készül. Szememmel arcát pásztázom. Kiszáradt a szája. Biztos szomjas. Felállok és kibattyogok a konyhába. Bambamék épp végeznek a mosogatással mikor kiérek. Bár Gyeom nagyon elemében van Bamen látszik hogy fáradt.

-Kun ,Youngjae szerintem már végzett a fürdőben-mosolygok rá mire csak biccent egyet és elindul. Yugyeom már kapna utána mikor rászólok-Hagyd! Fáradt had menjen.Jackson kint Jaebumékkal.-intek a fejemmel a nappali felé. A maknae szélsebesen vágtat át a nappaliba.
Elő veszek egy poharat majd Mark kedvenc üdítőjéből töltök bele. Visszateszem a hűtőbe az emlitett palackot majd a konyhából kifordulva ismét a nappali felé veszem az irányt. Lehuppanok a pár perce ott hagyott helyemre Mark mellé majd a kezébe nyomom a poharat.  Vidáman belekortyol az italba majd hálája jeléül átkarolja a vállamat. Közelebb araszolok hozzá úgy bújva bele az ölelésébe. Jaebum is kijelenti hogy fáradt és a társaságunkat elösször ott hagyó szobatársa példáját követve elmegy lefürdeni. Míg Gyeom most kezd fáradni addig Mark pont hogy egyre aktívabb lesz.
Jacksonnal beszélget ,egyre többet vigyorog. Fekete íriszeit rám veti s szemez velem. Gyeom halkan szunyókálni kezd az egyik fotelen. Felkelek hogy némi életet leheljek az óriásbébibe.

-Gyeom-ah menj lefeküdni.-rázogatom meg óvatosan.Pillái lassan felemelkednek s a mindig szemtelen fiatal kivételesen hallgat rám. A line másii tagjával közös szobájába megy meg sem közelítve a fürdőt. Majd reggel indulás elött lezuhanyzik.

Ismételten lehuppanok Mark mellé aki éppen a távirányítót nyomkodja valami horrort keresve. Jackson feláll az eddig elfoglalt fotelből és mellém araszol hogy a kanapéról jobban lássa a Mark által talált c kategóriás filmet. Érdeklődve figyelik a készülék képernyőjén mozgó alakokat.

-Ahh de béna ez a film-mormogja Mark - tuti hogy az a csaj túléli -mutogat egy szőke lányra -az ő karaktere van egyedül normálisan kidolgozva. Chhh... valakit érdekel vagy elkapcsolhatok- néz ránk. Én csak megrándítom a vállam jelzésképp hogy nekem mindegy. Jackson hozzám hasonlóan egy vállrántással reagál. Mark ahelyett hogy keresne mást kinyomja a tvt.

-Tusoljunk le majd nézünk valamit a laptopon-dobja fel az ötletet.
-Csak úgy mondom hogy az az én laptopom- villan rá Jackson szeme.
-Nembaj -ölti ki a nyelvét Mark -én kezdem a zuhit-pattan fel és mint akit kilőttek úgy távozik a mosdó felé.
-Hát ez elment - vigyorog rám Jackson - ketten maradtunk- jön közelebb a kanapén.
-Mehetsz elöbb zuhanyozni -pillantok rá.
-Ez az- pattan fel - na megyek és siettetem Markot-rohan rappertársa után.

Egyedül ülök a sötét szobában. Mark félig teli poharát felkapva elindulok a konyha felé. Gyorsan lehúzom azt a pár kortyot majd a mosogatóba teszem. Majd reggel elmosom. Kinyitom a mosogató feletti konyhaszekrényt. Kiveszek 2 chipset. Egy wasabisat Marknak és egy sima sósat Jacksonnak. Elindulok közös szobánk felé. Mark már a laptop elött kuporog a megfelelő horrort keresve. Odateszem mellé a kibontatlan zacskót. Felnéz rám. Elmosolyodik s átöleli derekamat.Egy apró görbület csúszik az én ajkaimra is. Megsimogatom világos haját majd amint elenged felkapom -a pizsamának használt-melegítő gatyám egy rövidujjúval együtt és elindulok a fürdő felé. Amint Jackson végez bejutok én is a fürdőbe. Ruháimat a székre hajtogatva hagyom majd belépek a kabinba. A víz hőmérsékletét tökéletes. Ahogy hozzám érnek az első vízcseppek kellemes borzongás fut végig a testemen. Gyorsan befejezem a tisztálkodást majd előkészített öltözékemet felkapva megyek vissza szobánkba.

-Jajj Jinyoung gyere már-förmed rám enyhén Mark-kezdeni akarunk!-.engedelmesen sétálok Mark ágyához hol már a két szobatársam helyet foglalt. Bekucorodom mögéjük. Jackson kibontja a chipseket így lassan mindhárman falatozni kezdünk a sós finomságokból. A film felénél Jackson egyre nagyobbakat pislog így eldönti hogy inkább lefekszik. Mark lehalkítja a laptopot hogy ne zavarja kínai társunkat a film zaja. Így nézzük tovább a horrort. Én is megérzem a fáradság ólómként nehezedő súlyát a szememen. Mark vállára teszem a fejem hogy kibírjam a visszamaradt 10 percet. Alig bírom ki a film végéig. Lehet hogy egy-egy pillanatra el is szundítok. Azt veszem észre hogy Mark leállítja a laptopot . Elkezdi simogatni a fejem mire eddig teljesen hátára nehezedő testem kiegyenesítem.
Rám mosolyog s karomat vállára kapva kísér át a szomszédos ágyba. Lefektett elteszi a laptopot majd vissza sétál hozzám. Betakarja félálomban lévő testemet ,lassan megsimogatja párnán pihenő fejemet. Elmegy lefekszik az ágyába és lekapcsolja az éjjeli lámpáját.

-Köszönöm-suttogom lehunyt pillákkal.
-Nem, én köszönöm hogy mindig figyelsz rám. Aludj jól- suttogja majd teljes csend telepszik a házra...

Köszöntés

Sziasztok! (ezt úgy mondom hogy feltételezem lesz élőlény aki ezt elolvassa)
Megszállt az ihlet pár hónapja így most elkezdem ezt a blogot. Kb.10 történetem van leírva a jegyzeteimhez. Bár egyik sincs befejezve . Többnyire vagyis inkább úgy mondom hogy csakis KPOP fanfictionokat szándékozom írni. A késöbbiek folyamán bárki rendelhet/kérhet OS-t vagy ficit.Sajnálatos módón holnap kezdődik nyolcadikos tanévem harmadik napja így nem tudok semmit se ígérni. Úgyértvén fogalmam sincsen milyen gyakran tudok majd posztolni egy-egy történetet. Valoszínűleg a hétvége lesz alkalmas ezekre az idő pontokra.Sajnos laptopom nincs. Vagyis jobban mondva feladta a szolgálatot így csak telefonról tudok írni. Előre is elnézést az esetlegees helyesírási hibákért és az igénytelenségért. Nemtudom megoldani jelenleg. Na jó abbahagyom a kis regényt. A lényeg hogy remélem lesz emberi lény aki idetéved és az írasnak nem nevezhető próbalkozásaimat elolvassa... vagy megpróbalja XD....
Na köszöm a figyelmet ennyi voltam ^^